Egy online hírportál szerkesztőségében dolgozom, ahol soha nem áll meg az élet. Folyamatosan pörgés van, mert mindig van valami újdonság, valami feldolgozandó hír, egy elkészítendő interjú, egy kibontani való téma. A főszerkesztő viszonylag szigorú kézzel fog minket, de ez természetesen senkit nem akadályoz meg abban, hogy néha egy kis vidámságot csempésszen a mindennapokba. Egy-egy elsütött vicc, pár irodai tréfa mindig belefér a napba, már csak azért is, mert ha 100%-os komolysággal kellene űzni ezt, akkor úgy égnénk ki egymás után, mint a sorba állított gyufaszálak. Az egyik technikusunk például nagyon szeret valami furcsaságot elrejteni magán, amit ha valaki észrevesz, akkor jót derülhet rajta. Legutóbb egy nagyon jópofa póló volt rajta, ami még nekem is annyira megtetszett, hogy rögtön meg kellett tőle kérdeznem: honnan szerezte? Így sikerült megismerkednem az ország egyik, ha nem a legjobb póló webshopjával.
Ha azt mondom, hogy gyerekkoromban az egyik kedvenc mesefigurám volt na Kisvakond, akkor azt hihetné a tisztelt olvasó, hogy eltértem a témától. Pedig szervesen kapcsolódik hozzá, bármennyire hihetetlen is, hiszen az emlegetett technikuson is egy ezzel a figurával ellátott póló volt azon az ominózus napon, csak egy kissé máshogy értelmezve. Az aranyos, kedves, mindenkinek segítő csehszlovák mesefigura láttán senki sem gondolná, hogy akár erőszakos vagy agresszív kontextusba is kerülhet, márpedig ez a póló pont ezért volt szokatlan. A felirat a figura mellé különösen tetszett: “Néha úgy érzem magam, mint a Kisvakond – teljes sötétség vesz körül, és vigyáznom kell, hogy meg ne fejeljem a gyökereket.” Ez egyszerre ért váratlanul és felkészületlenül, ráadásul pont egy megbeszélés közepén.
Már többen bent ültünk a zárt tárgyalóban, és elkezdődött az egyeztetés is egy ideje, amikor a mi jó technikusunk beszambázott ebben a pólóban. Először fel se nagyon tűnt, de amikor elolvastam a szöveget, egyszerűen kiszakadt belőlem a nevetés. Kellemetlen volt, mert egy kicsit meg is kellett állnunk, amíg befejezem, utána viszont zavartalanul folytathattuk a munkát. Igyekeztem uralkodni magamon, hogy a póló ne vonja el a figyelmemet, de alig vártam, hogy kiszabaduljunk, és megkérdezhessem, honnan szerezte.
Természetesen készséggel elárulta, hogy honnan rendelte, közben fülig ért a szája, hogy valakinél ennyire teli találat lett a vicces póló. Mondta, hogy egy kis röhögcsélésre számított ugyan, de ilyen szélsőséges reakciót egyáltalán nem várt. Nem fizikai boltban, hanem online rendelte, mondjuk ez szinte nyilvánvaló is volt a számomra, és a gépéhez érve fel is ütötte az a bizonyos weboldalt, ahol ráakadt. Fel is jegyeztem magamnak, hogy semmiképpen ne felejtsem el, mert én is mindenképpen meg szerettem volna nézni magamnak a kínálatot, hátha találok közötte olyat, ami legalább olyan szórakoztató mások számára is, mint nekem. Még szerencse, hogy van külön olyan részleg az oldalon, hogy “poén”, így nem egy hosszú, végeláthatatlan listából kellett kimazsoláznom az érdekeseket, hanem konkrétan rájuk tudtam keresni. Meg is rendeltem magamnak vagy ötfélét első körben, hogy legyen rotáció, úgyis rám fért már egy kis ruhatárfrissítés.