Azt kell, hogy mondjam, én azok közé tartozom, akik nem nagyon olvasnak híreket. Legalább is nem belföldi híreket. És a tévében sem követem ezeket az adásokat. Már csak azért sem, mert tele vannak olyan dolgokkal, amiknek szerintem egyáltalán nem egy híradóban lenne a helyük. Másról sem szól a tévés híradó, mint hogy valaki megölt valakit, autóbalesetet szenvedett, fikázzák egymást a politikusok, illetve, hogy póni született a nyíregyházi állatkertben.
Engem ezek egyáltalán nem érdekelnek, az életről is lehoz, ha folyamatosan csak halálesetekről és gyilkosságokról, illetve balesetekről hallok. A politika pedig teljesen hidegen hagy, ami az itthoni dolgokat illeti. Nem folyok bele semmilyen ezzel a témával kapcsolatos vitába és beszélgetésbe, mert nagyon megvan a véleményem arról, ami itthon történik, ez pedig biztos vagyok benne, hogy vitákat szülne.
A munkám során folyamatosan be van kapcsolva több közösségi médiás felület, tehát egész nap be vagyok rájuk jelentkezve, és ha éppen van egy vagy két szabad percem, gyorsan végiggörgetem az üzenőfalakat. Hátha találok egy érdekes témát, amiből aztán cikket tudok írni – hiszen ez része a munkakörömnek. Ilyenkor pedig elég sok hírbe és különböző cikkbe belefutok. Amelyik érdekel, azt részletesen el is olvasom és ha kell, akkor jobban utánajárok, de amelyik hidegen hagy, azt még csak meg sem nyitom.
Szomorú, ami a mai világunkban történik, de másfelől mégis muszáj valahogy képben lenni a történésekkel, nincs igazam? Úgyhogy mostanában azon vagyok, hogy ezt a szokásomat kicsit átváltoztassam és megpróbáljak minél több hírt elolvasni, hiszen muszáj, hogy képben legyek, nem élhetek úgy, mint egy ősember.